BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Tanácsadói stílusok a pszichológiában

A filmes közhelyekkel szemben a pszichológiai tanácsadás nem a kliens csöndes pihengetését jelenti egy kanapén, hanem egy rendkívül összetett mentális munkát mindkét fél részéről. Ennek fontos eleme olyan tanácsadói stílus alkalmazása, amely a legjobban illik az egyén személyiségéhez, a problémához, és az elérni kívánt állapothoz. A tanácsadói stílusokról és azok hatásairól regényt lehetne írni, ebben a bejegyzésben azonban a legfontosabb alapfogalmakkal és összefüggésekkel pár perc alatt képbe kerülhetünk.

Mit várunk el egy pszichológiai tanácsadás során? Van, aki leginkább beszélni szeretne az őt feszítő problémákról, hogy megkönnyebbüljön, és másnap már mindent másképp lásson, új dimenzióban. Sokan abban a reményben érkeznek, hogy a pszichológus által teremtett támogató légkörben, ahol jó tulajdonságaikban is megerősítik őket, szégyen nélkül tudnak beszélni az általuk rossznak gondolt érzésekről.

Megint mások inkább nyers őszinteséget várnak, konkrét kijelentéseket, hogy „mit csinálnak rosszul”, majd részletes válaszokat, hogy hogyan kell „jól” csinálni. Ők olyan szakembert keresnek, aki nem udvariaskodik, nem félti a jó kapcsolatot ettől az őszinteségtől.

Úgy tűnhet, a sokféle igénynek egy szakember semmiképp nem tud egyszerre megfelelni, pedig a valóságban ennek pont az ellenkezője igaz. A megoldás pedig a tanácsadói stílusok hozzáértő használatában rejlik.

A pszichológusok élethosszig tartó tanulásának egyik legfontosabb eredménye, hogy az idő előrehaladtával a lehető legtöbb tanácsadói stílust tudják készségszinten alkalmazni, így a legtöbb klienssel szót tudnak érteni. Igaz, minden szakembernek van egy alapszemélyisége, amihez valamelyik stílus természetesebben illik, a többit viszont meg lehet tanulni.

A tanácsadói stílusok áttekintésére kiválóan alkalmas John Heron brit pszichológus, tréner modellje. Amit mi fentebb úgy mondtunk, hogy „szót érteni a klienssel”, azt Heron erőtérnek nevezi. Ezt az erőteret a szakember és a kliens kapcsolata formálja. Itt előfordulhat, hogy csak az egyik fél dominál, a szakember vagy a kliens. Harmadik esetként megtörténhet, hogy közösen dolgoznak a sikerért. Ekkor mindkettőnek megvan a maga feladata a folyamatban, akár egy munkacsoportban.

A két fél kapcsolatából alakul ki, hogy milyen tanácsadói stílusok működnek majd jól a konzultációk során. Ezeket a stílusokat Heron két fő csoportba sorolta, az egyik az autoriter (előíró), a másik a facilitáló (előhívó).

Az autoriter jellegű stílusokból hármat különböztetünk meg.

A tájékoztató stílus célja, hogy a kliens informált döntést tudjon hozni egy témában, vagy megértse a saját működését. Ide tartozik a pszichoedukáció is. Az elérni kívánt viselkedés itt a tájékozott ítélet, nyitott kommunikáció.

Az előíró stílus használatakor beláthatjuk, hogy néha tényleg az segít valakinek, ha pontos instrukciókat kap, hogy mit várnak tőle, vagy egyes helyzetben milyen viselkedés jelenti a megoldást. Az előíró stílus akkor hasznos, amikor a folyamat célja pont az, hogy az egyén képes legyen megfelelni (akár saját) elvárásainak.

A szembesítő stílus esetén figyelembe vesszük, hogy mindenkinek van egy önismereti vakfoltja, olyan tulajdonságai, szokásai, amire nem igazán lát rá. Ettől még ezek befolyásolják az ő életét, gyakran nem a legjobb irányba. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk e téren, előbb valakinek konfrontálnia kell minket ezekkel a rossz szokásokkal.

A facilitáló jellegű stílusok esetén szintén három típust említhetünk meg.

A katalizáló stílus célja a személyes erőforrások mozgósítása, illetve az elfojtott érzelmek felszínre hozása. Általában addig nem tudunk dolgozni egy témával, ameddig legalább önmagunk előtt nem válik láthatóvá.

Sok konzultáció fordulópontja az, hogy eddig egy elviselhetetlennek gondolt érzést megtanulunk kezelni, átformálunk. A szakember egyik célja elősegíteni ezt a katartikus stílus alkalmazásával.

Gyakori, hogy olyan ember keres fel pszichológust, aki úgy érzi, magára maradt a problémájával. Időnként ezt a problémát tényleg nem is lehet megoldani, csak elfogadni lehet, amiben sokat segít, ha megtanuljuk megosztani a hozzá fűződő érzéseinket. A támogató stílus kimondottan a kapcsolatra és önértékelésre fókuszál.

A fenti alapinformációkon túl természetesen számos részletre kitérhetnénk, például arra, hogy melyik stílus miben segít, és mikor fordulhat elő, hogy valamelyik nem működik. Illetve hogy mik az egyes stílusok tipikus technikái, jellegzetességei.

Még érdekesebb kérdés viszont, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak? Nem csak konzultáció kereteiben adunk és kapunk visszajelzéseket, tanácsokat, hallgatjuk meg egymást. A hétköznapi életben is lehet találkozni ezekkel a tanácsadói stílusokkal. Ti melyiket gyakoroljátok a legtöbbet? Melyik az, amelyik a leginkább segít nektek, és melyik, ami inkább visszahúz?

Ez a kérdés valahol az önismeretünk része is, amit érdemes behozni egy konzultációs kapcsolatba, ha azt szeretnénk, hogy a Heron által erőtérnek nevezett dinamikára egyenlő súllyal hassunk.