ADHD (FIGYELEMHIÁNYOS HIPERAKTIVITÁS-ZAVAR)
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention-Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) gyermekkorban induló, az idegrendszer fejlődését érintő zavar. Fontos tudni azonban, hogy nem csupán egy gyermekkori kórképről van szó, ugyanis a tünetek 40-60%-ban áthúzódhatnak felnőttkorra is.
A figyelemzavar, az impulzivitás és a hiperaktivitás tulajdonképpen kontrollzavar, azaz valamilyen kontroll funkció (az ingerek közötti szelektálás, a figyelem fókuszálása, az érzelmek és hangulatok kontrollálása, stb.) nem megfelelő működése. Tehát a figyelemzavar nem a figyelem hiánya, hanem a figyelem irányításának a gyengesége.
3+1 fő tünete
- a figyelem zavara a figyelem irányításának, összpontosításának és váltásának nehézségét jelenti
- hiperaktivitás, azaz túlzott cselekvőkészség
- impulzivitás, azaz az érzelmek és a hangulat irányításának zavara
- a végrehajtó funkciók zavara az agy tervező és szervező feladatainak gyengébb működését jelenti, ami igen gyakran kiegészíti a fenti három tünetegyüttest (pl. nem tudja felmérni a teendők fontossági sorrendjét, nem (vagy máshogy) érzékeli az idő múlását, nehezen tervezi meg a napját, hetét, nem túl jó a szervezést igénylő feladatokban, elfelejt fontos dolgokat)
Ahhoz, hogy valaki ADHD diagnózist kapjon, az alábbi feltételek fennállása szükséges:
- a tünetek egy része 12 éves kor előtt kezdődnek;
- a tünetek legalább 6 hónapon át fennállnak (tehát az átmeneti, esetleg stresszes időszakokra jellemző, mulandó tünetek nem az ADHD jelei);
- a tünetek az élet legalább 2 helyszínén megjelennek (pl. az iskolában és otthon, illetve a munkahelyen és családi körben is jelentkeznek, tehát ha valakinek csak az iskolában vannak ilyen nehézségei, a mögött nem ADHD, hanem valami más probléma áll);
- a tünetek károsan befolyásolják az illető hétköznapi működését, és ezáltal megnehezítik az életét (pl. az iskolai jegyei rosszak, a munkahelyeiről újra és újra elbocsátják a hibázásai miatt, a partnerével való viszonya feszült, stb.);
- a tüneteket nem valami más betegség vagy pszichiátriai zavar okozza (pl. a figyelemzavart nem egy korai agyi sérülés okozza‑e, az impulzivitást nem a stressz okozza‑e, stb.).
Noha az ADHD‑t a hétköznapi nyelvben gyakran egyszerűen hiperaktivitásnak nevezik, de a kettő nem azonos fogalom. A hiperaktivitás csak egy magatartásbeli jelenség, míg az ADHD egy összetett tünetegyüttes, aminek része lehet a hiperaktivitás is. Fontos azonban tudni, hogy nem minden hiperaktív személy figyelemzavaros, és nem minden figyelemzavaros személy hiperaktív, az ADHD diagnózisához pedig mindkettő szükséges.
Összességében elmondható, hogy:
- Eltérő idegrendszeri működést jelent.
- Nem betegség, tehát nem gyógyítható.
- Egész életen át tartó állapot, de gyógyszeres kezeléssel, célzott terápiával fejleszthető.
- Intelligenciától független.
- A környezettől (a környezet által támasztott elvárásoktól) függ, hogy a mindennapokban mennyire fog nehézséget okozni.
mi okozhatja?
A kutatások alapján ma már egyértelműnek tűnik az örökletes hajlam, de iker- és testvérvizsgálatok azt is bizonyították, hogy ehhez hozzá kell adódnia valamilyen környzeti tényezőknek is.
Neurális darwinizmus
A csecsemők agya a születést követő hónapokban egy rendkívül intenzív fejlődésen megy keresztül. A modern idegtudomány legújabb eredményei alapján a gyermeki agy fejlődése során egyfajta „neurális darwinizmus”-nak nevezett versengés zajlik a sejtek között. Az idegsejtek, az áramkörök, a hálózatok és a hálózatrendszerek küzdenek egymással a túlélésért. Azok az idegpályák, amelyek fejlődéséhez nem áll rendelkezésre minden szükséges feltétel, egyáltalán nem, vagy diszfunkcionális módon fejlődnek ki. Nagy valószínűséggel a prefrontális kéreg egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek zavarai felelősek a figyelemhiány-zavar kialakulásáért.
Forrás: Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék – A figyelemhiány zavar új gyógymódjai, Libri Kiadó, 2013.
hogyan működik a figyelem? Miben térnek el a figyelemzavaros emberek?
A figyelem szelektív, kiemelő folyamat, amely által az ingerek egy korlátozott köre hangsúlyosabban tudatosul. A figyelem lehet spontán/önkéntelen (pl.: meghallom a nevem, hirtelen zaj) és szándékos.
A spontán figyelmet kiváltó ingerek felszólító jellegűek. Ha az ingereket megfelelően szelektálja az agy, nem kapom fel a fejem minden zörejre. Ha viszont egy figyelemzavaros ember dolgozatot ír, akár a kisebb zajok is teljesen kizökkenthetik a gondolatmenetéből.
A szándékos figyelem akaratlagos odafordulás, tudatos választás. Jellemzői:
- Terjedelem: Például amikor tanulom az autóvezetést, fokozott figyelmet igényel, ha már rutinosan megy, akkor nem.
- Megosztás: Tudok-e egyszerre több dolgot csinálni?
- Tartósság: Mennyi ideig köti le valami a figyelmem? Tudom-e ezt szabályozni?
- Átvitel: A figyelem túlzott megragadása (hiperfókuszálás) megakadályozza, hogy a figyelmet más fontos dologra tudjuk irányítani. („Még enni is elfelejtettem, mert annyira lekötött ez a feladat.”)
A figyelemzavar megjelenési formái lehetnek:
- a tartós figyelem hiánya, azaz a figyelem elfáradása a kitartást igénylő feladatokban,
- a figyelem irányításának, az összpontosításnak, a koncentrációnak a zavara, amikor a figyelem könnyen elterelődik;
- a figyelmi váltás zavara, azaz a különböző ingerek vagy feladatok közötti ide‑oda kapcsolgatás nehézsége;
- a megosztott figyelem zavara, azaz két vagy több szempont számon tartásának hiánya;
- a rövid távú emlékezet, az azonnali emlékfelidézés akadályozottsága.
Ahhoz, hogy valakinél figyelemzavart diagnosztizáljanak, az alábbi 9 megjelenési formából gyerekkorban legalább 6 tünet, 17 éves kor felett legalább 5 tünet megjelenése szükséges:
- nem figyel a részletekre, gyakran gondatlan hibákat vét;
- gyakran jelent nehézséget a figyelem megtartása egy feladat során;
- gyakran akkor sem figyel, ha közvetlenül hozzá beszélnek, és nincsen semmilyen zavaró körülmény;
- gyakran nem tudja befejezni a feladatait és végrehajtani az utasításokat;
- gyakran okoz nehézséget a feladatainak megszervezése, a határidők betartása és a rend fenntartása;
- a tartós figyelmet igénylő feladatokat nem szereti és/vagy elkerüli;
- gyakran elveszíti, vagy nem találja a fontos tárgyait;
- a külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét, akkor is, ha azok lényegtelenek;
- gyakran elfelejti a napi teendőit, szétszórt, feledékeny.
Jellemző viselkedés a mindennapokban:
- nehezére esik figyelni másokra, nehezen követi a beszélgetéseket,
- feledékeny, mindig elveszít valamit,
- kapkod és halogat,
- sok mindent megjegyez spontán,
- észrevesz olyasmit, amit más nem,
- tevékenykedés közben tud figyelni („Nem értem, hogy miről beszélnek a rádióban, ha nem csinálok közben valamit.”).
a hiperaktivitás vagy impulzivitás
Az impulzivitás a túlzott cselekvőkészség, mozgékonyság, türelmetlenség és indulatosság szakmai megnevezése. Ahhoz, hogy valakinél hiperaktivitást-impulzivitást diagnosztizáljanak, az alábbi 9 megjelenési formából gyerekkorban legalább 6 tünet, 17 éves kor felett legalább 5 tünet megjelenése szükséges:
- gyakran babrál a kezével, ülő helyzetben fészkelődik
- gyakran feláll és elhagyja a helyét, amikor ülnie kellene
- gyerekkorban gyakran rohangál és ugrál, illetve felnőttként nyugtalan
- képtelen csöndben maradni szabadidős tevékenység közben
- gyakran izeg‑mozog, és kényelmetlenül érzi magát, ha nincs mozgásban
- túl sokat beszél
- nehézséget okoz neki a várakozás és a sorban állás
- nem várja ki a sorát a beszélgetésben, hanem már akkor válaszol a kérdésre, mielőtt az befejeződne, illetve befejezi a másik ember mondatait
- gyakran félbeszakít másokat azzal, hogy beleavatkozik a beszélgetésükbe vagy más tevékenységükbe, vagy akár más dolgaihoz nyúl a megkérdezése nélkül
Az impulzivitás jellemzői
- gyenge a „fékrendszere” a késztetései irányítják (ami eszébe jut, azt meg is csinálja);
- gyorsan reagál, meggondolatlanul dönt;
- nagyon ingadozó a hangulata.
Ez valójában azt jelenti, hogy nem azt teszi, amit akar. Nem alakult ki megfelelően az önszabályozás képessége. Amennyiben ez az önszabályozás súlyosan sérül, időszakosan gyógyszeres kezelés válhat szükségessé. A gyógyszer azonban nem megoldás, hanem eszköz abban, hogy hatékony legyen a fejlesztés. Tehát minden esetben ki kell egészíteni gyógypedagógiai, pszichológiai fejlesztéssel.
Jellemző viselkedés a mindennapokban:
- üres járatban (amikor épp nem kell csinálni valamit) feszült lesz,
- egyszerre több dologgal foglalkozik,
- félbehagy feladatokat,
- nehezen tudja magát visszafogni (mások szavába vág, stb.),
- szervezetlen, rendetlenség van körülötte,
- kockázatvállaló,
- mindig történik vele valami,
- vészhelyzetben hatékony.
Forrás
Dr. Gyarmathy Éva: Hiperaktív gyermekek és felnőttek:
https://www.youtube.com/watch?v=V_SEWIbOraw
Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék – A figyelemhiány zavar új gyógymódjai, Libri Kiadó, 2013.
https://lexiq.hu