Távoktatás #1 - Mit adtak nekünk a mobiltelefonok?
- Már a mobiltelefonok megjelenésekor, a kilencvenes években jelezték a szakemberek*, hogy a mobilitásnak lehetnek árnyoldalai, amire érdemes lenne felkészülni. Mobiltelefonnal bármelyik másodpercben elérhető bármelyik életszerepünk - ez az egyént egy folyamatos döntéshelyzetbe hozza. És el is fárasztja.
- A járványhelyzet tovább növelte a mobilozással, netezéssel töltött időt. Egy kutatásban a résztvevők 50 százaléka mondta, hogy többet mobilozik, mint a járványhelyzet előtt.
- A digitális önszabályozás (bővebben itt és itt) nagyon fontos. Vedd észre a tüneteket magadon. Például tudsz-e aludni?
- Napi négy óra mobilozás már soknak mondható. De nehéz egy olyan eszköztől megszabadulni, ami optimális mértékben hasznos, ha jelen van az életünkben.
- Az okoseszközökkel töltött idő teljesen elcsúszhat, mert nem behatárolható, mint a kávézás. Az oktatók nem tudják lekötni a hallgatók figyelmét előadás közben, pluszban kell még egy videójáték.
- A fiatalok nagyon tudatosak. Lenne eredménye, ha többet mondanánk nekik, itt ez az app, figyeld magad, mennyi időt töltesz online. Fontos volna a saját jóllétünk szempontjából, hogy korlátozzuk a fogyasztást. Viszont a korlátlanság prioritás például a telco cégek kampányaiban.
- Három fő kategóriába sorolható a teendőink nagy része: hasznos (tanulás)-szükséges (mosás)-élvezetes (videójáték). Állandóan döntést kell hozni, hogy mit teszel a telefonnal. Ez a döntés rengeteg energiát vesz el tőlünk, a kognitív kapacitásunkat kimeríti.
- A mobiltelefonok megjelenése előtt átlátható volt a struktúra. Ezeket a döntéseket nem kellett külön meghozni: például a munkahelyen csak dolgozni lehetett.
- Frusztráció-tolerancia: felnőttként eldöntöm, hogy valamit meg kell csinálnom, amit nem élvezek, de hasznos – ez frusztrációval jár, amit el kell tudnom viselni, így leszek olyan ember, aki képes lesz szervezni a saját életét.
- Az okostelefonnal lehet valamit tenni, ami élvezetes, és nem bukom le: ennek ellenállni egy nagy döntés, sokkal több akaraterőt igényel, sokkal könnyebb kimerülni, és elbukni ebben. Így olyan emberekké válhatunk, akik nem tudják hatékonyan szabályozni az életüket – a frusztráció tolerancia nem egy megerősödött skillünk.
*forrás:
Savickas, M. L. (1997) Career adaptability: an integrative construct for Life-span, Life-space theory. In The career development quarterly, 45, 247-259.
Niles, S. G., Herr, E. L., Hartung, P. J. (2001) Achieving life-balance: myths, realities and developmental perspectives. ERIC/ACVE