BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Kognitív torzításaink – Perszonalizáció

Olvasási idő: 3 perc

Folytatjuk a kognitív torzításaink a mindennapokban sorozatunkat. Ebben a bejegyzésben a perszonalizációval ismerkedhettek meg. Úgy gondoljuk, a mostani járványügyi események tükrében különösen fontos, hogy odafigyeljünk gondolkodási mechanizmusainkra, csökkentsük a gondolataink által keltett nehéz érzéseket, amennyire csak lehetséges. Bízunk benne, hogy ebben is segítséget nyújthat számodra ez a téma.

Az én hibám. Biztos?

Perszonalizációról beszélünk, amikor valaki személyesen felelősnek tartja magát egy olyan esemény miatt, amely felett nem rendelkezik teljes kontrollal. Az információfeldolgozás ilyen jellegű zavara számos szituációban megjelenhet. Önvádló gondolatokhoz vagy indokolatlan összehasonlításokhoz vezethet.

Például:

• Az én hibám, hogy mióta otthon vagyunk, sokat veszekszünk.
• Teljesen az én hibám, hogy távoktatás alatt nehezebben haladok az anyaggal.
• Mások sokkal jobban viselik az otthonmaradást. Velem van a baj, amiért nem élvezem ezt.

Amikor perszonalizációval élünk, akkor szó szerint mindent magunkra veszünk. Azt is, ha a másiknak rossz a kedve és azt is, ha valami nem jött össze. Előfordul, hogy azt gondoljuk, szándékosan, a személyünk vagy személyiségünk miatt hagytak ki valamiből. Például: "biztos a nevetésem miatt nem hívnak videochatelni." A perszonalizáció során mindent önmagunkra vonatkoztatunk, olyan dolgokért vállalunk felelősséget, amelyekért ténylegesen nem kell vagy nem elvárható. Ez megnövekedett mértékű szorongást okozhat. Egy-egy ilyen gondolat tévesen arra ösztönözhet minket, hogy elkerüljünk bizonyos eseményeket, önmagunk számára nem elfogadható módon változtassunk viselkedésünkön. Beindíthat egy olyan ördögi kört, amelyben fokozottan igyekszünk megfelelni a külső elvárásoknak. És mivel a vállunkra vett felelősség irracionális mértékű, ezért sosem leszünk képesek megfelelni az általunk támogatott emberfeletti mércének.

A perszonalizáció ellenszere az egészséges vagy reális kontroll. A torzítás alapja, hogy olyan eseményekért, dolgokért vagy következményekért vállalunk időnként felelősséget, amelyekre valójában nincs teljes mértékű befolyásunk. Valamilyen egyéb faktor, például a véletlen vagy más emberek akarata is meghatározó tényezőként van jelen.

Mit tehetek, ha úgy érzem, perszonalizáló gondolataim vannak?

Az első, amit tehetünk, hogy megfigyeljük ezeket a gondolatokat. Érdemes lehet leírni őket egy papírra, a telefonunkba, bárhová és később friss szemmel megvizsgálni őket. Segítő kérdések a vizsgálathoz:

• Milyen érzések kapcsolódnak ehhez a gondolathoz?
• Milyen bizonyítékaim vannak az állításom mögött? Pl. "Tényleg csak az én hibám, hogy a távoktatás alatt a nehezebben megy a tanulás? Vagy lehet, hogy más is így van ezzel? Lehet, hogy a segédanyagok nem illeszkednek a módszereimhez? Vagy az oktató nem elérhető úgy, mint máskor?"
• Mekkora a tényleges felelősségem a helyzetben?
• Mire van hatásom? Mekkora kontrollal bírok a helyzet alakulására? Befolyásolhatom egyáltalán?

Eleinte nehézséget okozhat pusztán a perszonalizáló gondolatok azonosítása is. Ebben sokat segíthet egy kéznél tartott gondolatnapló vagy egyszerűen a gondolataink gyakoribb vizsgálata. Ne feledd, hogy mindenki kognitív torzításokkal él, azonosításuk és cáfolatuk jelentheti a változást.

Készítette: Márki Anett Neszta, pszichológus