Impresszum | Copyright © 2025 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemBME
- Hallgatói ügyintézés
- Kollégiumok
- Programajánló
- Karrier
- Rendezvényszervezés
- Kapcsolat
Ha a gyászra gondolunk, általában egy szeretett családtagunk elvesztése jut eszünk, azonban gyászt nem csak ezekben a konkrét helyzetekben élhetünk át. Gyászt élünk meg egy szakítás során, egy sikertelen vizsga után, vagy akár akkor is, amikor egy másik városba, országba költözünk. Ami közös ezekben az eseményekben, hogy megváltoztatják a világról, önmagunkról alkotott képünket (pl. hogy mi minden akadályt le tudunk küzdeni), extrém esetben (pl. egy szerettünk halálesetében) akár össze is törthetik azt.
Ilyenkor hozzá kell igazítanunk a gondolkodásunkat a megváltozott valósághoz, ami egy nagyon igénybe vevő folyamat lehet. Az érzelmi terheléshez az is nagymértékben hozzájárulhat, hogy korábban állandónak hitt jelenségek szűnnek meg állandónak lenni, ennél az esetben is szükséges a belső világunkat a valósághoz igazítani. Sok esetben egy gyászfolyamat azért akad el, mert túlzó mértékben eltávolodunk az érzéseinktől, sokszor annak érdekében, hogy a fájdalmat ne kelljen átélnünk, de ennek következtében viszont könnyen beleragadhatunk egy ördögi körbe.
Ilyenkor a pillanatnyi enyhülésért cserébe feláldozódnak a gyógyulás mélyebb szintjei.
Vessünk egy pillantást gyász szakaszaira: a Kübler-Ross-féle modell szerint a gyásznak 5 szakasza van, a tagadás, a dühösség, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás.
Fontos gondolat, hogy a gyász egy természetes folyamat, amit mindannyian átélünk, azonban ha úgy érezzük, hogy az átlagosnál hosszabb távon marad fenn, akkor érdemes lehet szakember segítségét kérnünk. A gyásznak ezt a formáját komplikált gyásznak nevezik, ami sok esetben akkor következik be, hogyha a veszteségünk tárgya integráns része volt az életünknek, és nem tudjuk elképzelni, hogy nélküle is tudunk teljes életet élni. A veszteség mindig fájdalmas, azonban nagyon fontos, hogy megéljük a saját életünket, ennek következtében tudja majd az körbenőni a korábban már említett módon a veszteségünket.