Impresszum | Copyright © 2024 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemBME
- Hallgatói ügyintézés
- Kollégiumok
- Programajánló
- Karrier
- Rendezvényszervezés
- Kapcsolat
Az egyik legalapvetőbb kérdés, hogy mit kezdjünk az életünkkel? Mit tekintünk sikernek, boldogságnak, mi az, ami örömöt szerez? Milyen feltételekhez kötjük ezeket? Mennyit kell várnunk, dolgoznunk mire jól érezhetjük magunkat?
Ezek igencsak filozófiai kérdéseknek tűnnek, ám némi kreativitással jól elhelyezhetők a hétköznapokban. Az alább bemutatott elmélet hat különböző folyamatot ír le, amelyek – különböző arányokban - mindannyiunk életében megjelennek. A gyakorlatiasság kedvéért igyekeztem az egyetemi életből kiragadható példákkal szemléltetni, hogyan is működnek, és hogyan érthető meg segítségükkel a halogatás, sikertelenség, perfekcionizmus…
Ez a hat folyamat egy nagyobb elmélet része, amit sorskönyvnek neveznek. Ez az elmélet azt állítja, hogy az életstílusunk lényegi részei még gyerekkorban kialakulnak, azaz a történetünk elején már van valamilyen elképzelésünk a történet cselekményéről, végéről. A sorskönyv azoknak a tényezőknek az összessége, amelyek ezt a történetet alakítják (az előre nem látható eseményeket leszámítva, persze).
Ilyen tényező a korábban már ismertetett driver is, ami a – többnyire szülők által – kívánt viselkedést írja elő. Ha valakinek ismerjük főbb drivereit, akkor meg tudjuk jósolni, hogyan fog viselkedni azért, hogy "okénak érezhesse magát" (ebben az elméletben a OK kifejezésbe tömörítik az elfogadottságot, önértékelést, stb.), és milyen hibáknál fog az indokoltnál jobban nekikeseredni (jellemző, hogy ha valaki nem a driverének megfelelően viselkedik, nem érzi okénak magát).
A driverek mellé most hozzáadjuk a sorskönyvi folyamatokat, amelyek definiálják, hogy az egyén milyen leküzdendő akadályok, megoldandó feladatok létezésében hisz, amelyek közte és célja között állnak. Az érzékeltetés kedvéért a szerző egy-egy klasszikus görög hőst is rendelt mindegyik folyamathoz, amitől én sem fosztom meg az olvasót.
Hiedelem: „valami jó nem történhet addig, amíg valami kevésbé jót be nem fejezek”.
Jellemző driver: Légy tökéletes!
Amikor a kötelességet a szórakozás elé helyezzük, akkor épp ez a folyamat zajlik le. Természetesen nem hátrány, ha valaki késleltetni tudja szükségleteinek kielégítését, de könnyen be lehet látni, hogy ezt is túlzásba lehet vinni. Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy mindig találunk egy újabb feladatot – így sosem jut idő arra, amit igazán szeretnénk.
Ennek a folyamatnak az antik hőse Héraklész, aki addig nem élhette a félistenek életét, amíg nem teljesített egyes próbatételeket.
A hétköznapi életben is rengetegszer állítjuk magunkat próbatétel elé, abban a hitben, hogy meg kell dolgoznunk azért, hogy megkapjuk, amit szeretnénk. Íme, néhány példa:
Ha úgy érezzük, hogy túlzásba vittük ezt a folyamatot, érdemes figyelni rá, hogy időnként megfordítsuk a helyzetet, azaz előbb játsszunk, s azután okuljunk jó szóval; az egyensúly kedvéért.
Hiedelem: „Ma még jól érezhetem magam, de holnap (azután) meg kell érte fizetnem.”
Jellemző driver: Szerezz örömöt másoknak!
Ez a folyamat az előző ellenéte. Lényege, hogy a lehetőségeket megragadva látszólag jól érezzük magunkat, de közben már szorongunk, hogy ennek előbb-utóbb vége lesz, sőt, igazából csak elodáztuk a kötelességeinket, amelyek aztán majd kétszeres súllyal zuhannak a nyakunkba. Ez a folyamat a megfelelő határok között szintén hasznos tud lenni – végtére is nem árt már nyáron tudatosítani, hogy közeleg a tél, és készülni rá. Azonban mégis túlzás emiatt az egész nyarat szorongással tölteni.
A szerző Damoklész történetével mutatja be ezt a folyamatot: ő volt az a szerencsés, aki élvezhette az életet, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy egy hajszálon függő kard van a feje fölött, ami bármikor véget vethet ennek. A mosolya innentől kezdve már nem volt olyan őszinte.
Hozzá hasonlóan, mi is könnyen keveredhetünk bele ilyen ellentmondásos helyzetbe; például:
Ahogy megfigyelhető, ennek a gondokoldásmódnak kulcseleme a „de” szócska, ami remekül semmissé tudja tenni az első, pozitív mondatrészt. Így az eredmény az, hogy míg igyekszünk kiélvezni az életet, valójában egyáltalán nem élvezzük, mivel tudjuk előre, hogy meglesz ennek a böjtje. A szerző tanácsa ehhez a folyamathoz, hogy egyszerűen döntsük el, hogy ha ma élvezzük az életet, akkor élvezzük holnap is. Ennek a kulcsa a mértékletesség, hiszen ez a folyamat pont a túlzásoknál válik problémássá.
Ebben a két folyamatban szerepelnek kilépési pontok, elhatárolások, amelyeket elérve elvileg valamilyen változás történik. Azért "elvileg", mert ezek a kilépési pontok gyakran nincsenek olyan jól paraméterezve. De mi van, ha ez olyan szélsőséges mértéket ölt, hogy már nem is gondolunk arra, hogy előbb-utóbb vége lehet a folyamatnak? Megtudhatjuk a következő bejegyzésből!